Foglalkoztatási portál

Az Év Vállalkozója díj szakmai elismerést vehette át Somogyvári Péter Mátyás autómentő, egyéni vállalkozó idén márciusban, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) XXII. Vállalkozók Napja rendezvényén. Az elismerésben a FUVOSZ (Fuvarozó Vállalkozók Országos Szövetsége) felterjesztése alapján részesült a vállalkozó. Somogyvári Péter neve nem ismeretlen a félegyháziak előtt: három évtized óta számíthatnak rá autómentőként és jótékonysági kezdeményezések rendszeres támogatójaként is. Mindezekért 2020-ban „példamutató, szorgalmas munkája, városunk biztonságának megteremtésében vállalt szerepe elismeréseként” Kiskunfélegyháza Város Képviselő-testülete Elismerő Oklevele kitüntető díjban részesült. Beszélgetésünk során az is kiderült, hogy erre különösen büszke.
– Mióta él Kiskunfélegyházán?
– 1985-ben jöttem a városba. Korábban Kisteleken dolgoztam szállításvezetőként. Amikor ideköltöztem, a Csillag vendéglőben zenéltem és mellette taxiztam. Az autómentéssel egy gazdasági munkaközösségi keretein belül kezdtem el foglalkozni. Miután megnősültem, abbahagytam a zenélést és 1988-tól már csak autómentéssel foglalkozom. 
– Több mint három évtized telt el azóta. Hogyan foglalná össze ezt az időszakot?
– 30 éve vagyok autómentő önálló egyéni vállalkozó. Egyedül kezdtem, majd idővel felfejlődött a cég: összesen három kocsival és négy alkalmazottal dolgoztunk. A covid alatt ez egy kocsira és egy alkalmazottra szűkült, és jelenleg is ez a helyzet. Mindig törekedtem kijelölni az élet sarokpontjait, vagyis az igazán fontos dolgokat, és úgy élni, hogy megfeleljek a magam támasztotta elvárásoknak. Eszerint mindenek felett áll a család és a mindennapi munka mellett belső igényemmé vált a szakma fejlődésének, előmenetelének szolgálata. Ezért próbálok tenni is. Többek között a Fuvarozó Vállalkozók Országos Szövetségének tagja, jelenleg elnökségi tagja és az etikai bizottság elnöke vagyok. E minőségekben, és saját tevékenységemben is az autómentő szakma érdekeit igyekszem képviselni. Büszke vagyok arra, hogy 30 év óta a nevem fémjelzi a vállalkozásomat, és a bankszámlaszámom, telefonszámom is változatlan. 
– Milyen aktuális kihívások megoldásán dolgozik jelenleg a szakmai, érdekvédelmi szervezetek képviseletében?
– Az autómentés jelenleg nem szakma. Azon dolgozunk, hogy ezen változtatni tudjunk, mert enélkül elképzelhetetlen a minőségi változás. Az országban 380-400 bejegyzett vállalkozás dolgozik hivatalosan, de sajnos vannak úgynevezett hiénák is. Ahhoz, hogy minden ügyfél korrekt és színvonalas szolgáltatásban részesüljön, arra van szükség, hogy mindenki azonos feltételek mellett dolgozzon a szakmában. E téren nagy előrelépés lehet azoknak a szakmai szigorításoknak a bevezetése, amelyek nemsokára érvénybe lépnek. Nevezetesen, hogy az autómentéshez is szükség lesz vállalkozásirányítói végzettségre, fuvarozói engedélyekre, illetve meg kell majd felelni a tachográfkötelezettségeknek is. Örömmel töltene el, ha pályafutásom alatt sikerülne elérni, hogy ez a munka szakmává emelkedjen, és ennek megítélésem szerint megvan a realitása is. 
– Milyen a jó autómentő? 
– Azt szokták mondani, hogy ez a munka az őrültek sportja. Ugyanis rendkívül fontos, a gyors reagálás, a jó problémamegoldás és a stressztűrés. A minőségi szolgáltatás éjjel-nappal elérhető, stabilan működik, empátiával rendelkező emberekkel dolgozik. Ha hívás jön, azonnal indulni kell. Akkor is, ha a vasárnapi ebédet, vagy a karácsonyi ünneplést kell félbeszakítani. A jó autómentő mindenekelőtt gyorsan odaér az ügyfélért és maximálisan együttérző. Amikor megérkezünk, ideges, bánatos, gyakran síró embereket találunk. Én mindig úgy gondoltam, hogy akkor végzem jól a dolgom, ha az utazás végére sikerül megnyugtatni őket: a balesettel, vagy a műszaki hibával nem áll meg a világ, a probléma megoldható. Az én cégem mindenkivel szerződésben áll, aki Magyarországon assistance szolgáltatást végez és ott is a kiemelt vállalkozók közé tartozunk, ami adódik a mögöttünk álló 30 évben kiharcolt jóhírből. Ha ezzel a tapasztalattal adhatnék egyetlen tanácsot az autótulajdonosoknak, az az lenne, hogy vegyenek igénybe assistance szolgáltatást, mert védelmet és biztonságot ad. 
– Két évvel ezelőtt Kiskunfélegyháza képviselő-testülete elismerő oklevelét vehette át. Ennek odaítélését szakmai munkája mellett minden bizonnyal az a szándék is vezérelte, hogy így mondjon a város köszönetet a jótékonysági, közösségi ügyek önzetlen felkarolásáért. Hogy fogadta a gesztust?
– Erre az elismerésre vagyok a legbüszkébb, mert annak a 30 ezres közösségnek az elismeréséről van szó, akik között élek, akik jól ismernek és tisztelnek. 
– Mit jelent Önnek Kiskunfélegyháza?
– Az otthonomat. 1985 óta köt ide az életem. Közben megnősültem, felnőttek a gyerekeim, három lányomtól és egy fiamtól három fiú egy lány unokám van. Feleségemmel 36 éve élünk együtt ebben a városban, a munkám miatt ő volt a bázis a családban. Két gyermekem él itt, a többiek Budapesten és Szegeden. Az itt töltött évtizedek alatt megszerettem a várost és megszeretett a város engem. Ma már tősgyökeres félegyházinak vallom magam.